Van a magyar zenének egy olyan rétege, amelyet úgy érzem, nem fogok soha megérteni. Ennek a rétegnek az egyik jeles képviselője Csonka Pici legnagyobb slágere is, a Ding Dong:

A Vengaboys sem nagyon lehet ismeretlen a fiatalság előtt, legalábbis azok előtt biztosan nem, akik a 90-es években már néztek/hallgattak MTV-t vagy (német) VIVÁt, esetleg akkoriban már jártak bulizni. A debütáló zenéjük, az „Up And Down” egy vasgolyó bonyolultságával vetekszik, de a többi zenéjük sem a túlbonyolítottságáról híres. Ennek ellenére – vagy talán épp ezért – nagyon sikeresek voltak abban az időben, a rajongótáboruk máig igencsak népes. Bár mostanában nem sokat hallani róluk, még mindig aktívak, épp tegnap léptek fel Budapesten. A blog témájából fakadóan a „We're Going To Ibiza” slágerüket vettem elő. Ez a zene is első volt sok ország toplistáján, 1999-et írunk.

Egy korábbi bejegyzésben említettem a Pet Shop Boyst, miszerint nem csak egy feldolgozást készítettek. 1993-ban a „Go West” a toplisták tetejét ostromolta, nagyon nagy sláger lett, a 90-es évek egyik meghatározó zenéjévé vált. Hagyománnyá vált, hogy a koncertjeiket rendszeresen ezzel a zenével zárták.

Az idén elözönlötte a rádiókat és a toplistákat a We No Speak Americano Yolanda Be Cool & DCUP előadásában, de eléggé nyilvánvalónak tűnt - még ha nem is tudatosult mindenkiben -, hogy ezúttal is egy ügyes feldolgozásról van szó. Íme a hivatalos videoklipje:

Menjünk vissza kicsit a boldog 90-es évekbe, Magyarországra. 1997, Kozso, ámokfutás, tincs, zéplusz, szeretetszórás két kézzel, szóval minden itt van egyben, kéremszépen:

Elsőre talán nem is gondolná az ember, hogy Kylie Minogue első nagy slágere valójában szintén egy feldolgozás, annyira megszoktuk már. A Locomotionről van szó, amit 19 évesen (1987-ben) énekelt el, és ez a dal hozta meg neki a világhírnevet. Íme:

Maradjunk a közelmúltnál. Flo Rida Right Round című zenéje szintén nagy sláger volt nemrégiben, és még mostanában sem kopott ki a rádiók műsorából. A Másnaposok című film végcímzenéje is ez volt: