A következő Pet Shop Boys slágert valószínűleg mindenki ismeri. Lehet őket szeretni, lehet őket utálni, de szigorúan szakmai szemmel nézve mindenképp elismerésre méltó, amit ez a két srác letett már az asztalra. A zenéjük dallamos, emellett kifinomult hangszerelés is jellemzi őket, ez elsőre valószínűleg fel sem tűnik. Sok-sok remixet készítettek már ők is másoknak is, sőt, saját magukat is rendszeresen feldolgozzák: a rajongók előtt biztosan nem ismeretlenek a Further Listening kiadású albumaik. Néhány klipjük rövidfilmnek is lazán beillene, ilyen az Always On My Mind is 1987-ből, benne az ismert angol színésszel, Joss Acklanddel (kép).

Oké, de ki volt az eredeti? Én korábban azt hittem, hogy ők az eredetiek, de hangosan koppant az állam, amikor meghallottam Elvis jóval lassabb tempójú vallomását Priscilla felé 1972-ből:

Node Elvis is "csak" előadta ezt a zenét, ám nem ő szerezte. Az eredeti (még ennél is lassabb) verziót Brenda Lee-nek írták nem sokkal azelőtt, ugyancsak 1972-ben, de széles körben ismertté Elvis tette. (Amilyen Elvis-őrület volt akkor, nem csodálom.) Az ő verziója a 16. helyig kúszott fel a toplistákon, Brendának viszont meg kellett elégednie a 45. hellyel.

Az idők folyamán persze többeknek is megtetszett ez a zene. Elénekelte (többek között) 1979-ben John Wesley Ryles és 1982-ben Willie Nelson is:

Feltűnő, hogy a zene stílusa a Pet Shop Boys verziója előtt nem változott az azelőtti időkben, egy kaptafára készült mindegyik. A merész újítást a PSB vállalta be, jó néhány helyen hozzátett az eredeti verzióhoz a teljes stílusváltás mellett és meg is lett az eredménye: négy hétig (!) vezette a toplistákat. Szerény véleményem szerint megérdemelten.