Van a magyar zenének egy olyan rétege, amelyet úgy érzem, nem fogok soha megérteni. Ennek a rétegnek az egyik jeles képviselője Csonka Pici legnagyobb slágere is, a Ding Dong:
Úgy olvastam, tanult énekelni, de megmondom őszintén (és elnézést kérek a keményvonalas Csonka-rajongóktól), ez valahogy nem tűnt fel. A zene ennek ellenére sláger lett, és talán nincs olyan magyar, aki ne ismerné. Az Irigy Hónaljmirigy is kifigurázta (kicsit elcsúszik a kép a hangtól, no de sebaj):
No de a sikeres magyar zene receptje (főleg abból az időből) az, hogy vegyünk egy kevéssé ismert vagy már elfelejtett külföldi slágert, kicsit turbózzuk fel, írjunk hozzá magyar szöveget, és kész is. Akkoriban nem terjedtek úgy a zenék, mint manapság, így ez nem volt annyira feltűnő, a külföldi zenéket ugyanis nem volt könnyű beszerezni. További mellébeszélés helyett hallgassuk meg a Teach In előadásában is egy olyan hölgytől, akinek picit több tehetsége van az énekléshez. 1975-ben ezzel a zenével nyerték meg a hollandok az Eurovíziós Dalfesztivált: