Nem vagytok elkényeztetve friss posztokkal, mert időből van mostanában a legkevesebb, bár azért a Facebook oldalt igyekszünk pörgetni, hogy ne maradjatok teljesen tartalom nélkül. Arról szól ez a rendhagyó bejegyzés, hogy részben miért is volt mostanában igen kevés időm.
Az előző poszt Manoyáról szólt, akinek az oldalát szorgalmasan be is lájkoltam. A posztot a művésznő is olvasta, és amikor megvettem tőle a Hundred Arms című lemezét (roppant igényes egy darab, és nem mellesleg jó zenék is vannak rajta), egyénre szabottan dedikálta is, pusztán jófejségből, itt is köszönet neki érte, nagyon jólesett a figyelmessége és a közvetlen stílusa. <3
A Facebook oldalán keresztül értesültem arról is, hogy remixpályázatot hirdet az új kislemezéhez, az In My Sleephez. Természetesen tétje is volt, a legjobbak felkerülnek majd a digitálisan letölthető hivatalos maxira, így mindenképp érdemes próbálkozni. Kicsit kipattant a szemem, de egyúttal lelkesedésem is vesztettem, ugyanis annak már vagy tizenöt éve, hogy utoljára próbálkoztam zenecsiholással, és az is leginkább előre legyártott loopok összepakolása volt. (Akit érdekel, ide kattintva meghallgathatja az egyiket, sőt, le is töltheti, fogadásból készült egy délelőtt alatt. Nem életem főműve semmilyen szempontból, de nem is szégyenkezem nagyon miatta. 1998 körül elment.) Tudtam, hogy ide ennél sokkal több kell, de nem terveztem próbálkozni, mert tudtam, hogy az akkori szint ide nagyon kevés lesz, azóta meg a technika is jócskán fejlődött, én viszont csúnyán lemaradtam. Az eredeti hangsávok természetesen rendelkezésre álltak Manoya SoundCloud oldalán.
Az eredeti változat, album version:
Teljesen véletlenül összefutottam közben a neten a régi DJ-társammal, barátommal, Bazsival. Sajnos már vagy tíz éve nem találkoztunk, másfelé sodort bennünket az élet. De ha már így alakult, megemlítettem neki, hogy adott ez a pályázat, így kiderült, hogy ő egészen hosszú ideig írt zenéket (itt a kedvencem tőle), és kellően fellelkesített ahhoz, hogy én is lássak magamban esélyt a nekiugráshoz. Gyorsan meg is beszéltünk egy találkozót, vittem a laptopot is, és megmutatta a program használatának alapjait. Sajnos eléggé sok idő, majdnem a rendelkezésre álló idő fele eltelt a pályázat meghirdetése óta eddigre, úgyhogy két-három hétig lázasan dolgoztam majdnem mindennap a remixemen, munka után, éjszakába hajlóan. Szerencsémre Manoya az eredetileg meghirdetett február 21-ei határidőt kitolta március elsejére, így maradt időm csiszolni még rajta.
Bazsi az Ableton programot javasolta,úgyhogy a Live 9-cel kezdtem el próbálkozni én is. A program tudásának eléggé kis szeletét ismertem csak meg eddig, de az már tisztán látszott, hogy ha valahol limit lesz, akkor az inkább az én hibám lesz, mint a programé. Iszonyat mennyiségű effekt, loop állt rendelkezésre, Bazsi ellátott néhány pluginnal is a biztonság kedvéért. Tud olyat is a program, hogy egy meghatározott részt ismétel csak megszakítás nélkül, majd erre illeszti rá ütemre a kipróbálandó loopot. Ebből pedig több száz, talán néhány ezer van, úgyhogy előfordult, hogy órákig csak ugyanazt a tíz másodperces részt hallgattam, keresve a legjobban odaillő dob alapot például. A végére már csak üveges szemekkel, kilúgozott aggyal dőltem az ágyba esténként, de megérte.
A program használatát így a remixkészítésen keresztül tanultam meg, és jó párszor kértem telefonos segítséget, mert a gugli nem mindig volt jóbarát. Persze nem mindig akartam Bazsit fárasztani, ilyenkor nem volt ritka a több órányi szenvedést követő néma hiszti, de valahogy aztán mindig sikerült megoldani a problémát. A váz nagyjából megvolt fejben, mindenképp a nagybőgővel akartam indítani, koncepcionálisan pedig egy pörgősebb, diszkósabb változat lebegett a szemeim előtt. A többivel meg úgy voltam, hogy majd kialakul menet közben. Nagyjából össze is állt a végére, egyedül a kiállással voltam bajban, enélkül nagyon egysíkúnak tűnt a második fele. Két verziót is elvetettem, amikor a harmadiknál úgy éreztem, hogy jó lehet, de valami még hiányzott. Szerettem volna az eredeti dallamot is belecsempészni, de ehhez kottázni kellett volna hallás után. Nos, a kottát ismerem (vagy inkább maradjunk annyiban, hogy emlékszem még dolgokra a zeneórákról), de hallás után kottázni nem tudok. Próbáltam keresni olyan programot, ami segít ebben, de mind csődöt mondott, úgyhogy maradt a próbálgatás. Aztán rájöttem, hogy nem is egy hang szól együtt, hanem több. (Talán akkord, itt már bőven túlmegyek a képességeim határán...) Elment vagy három-négy órám erre a pár hangra, de a nagyja meglett, és jól is szól. Ami nem semmi ezen a ponton, hogy zongorázni utólag is lehet, az ember oda cibálja a hangot, ahová akarja. Mindezt természetesen akár valós időben.
A kiállás rész így néz ki a programban (az alsó részen látszik egy elforgatott zongora és mellette az egymás után megszólaló hangok):
Egy szó, mint száz, irgalmatlan sok meló van ebben is. Ez már nem arról szól, mint tizenöt éve, hogy csak egymás mögé hányja, összekattintgatja az ember a zenét, itt már külön kell játszani minden sáv hangerejével, effektjével, annak csilliárd paraméterével. Például csak a sztereó képpel (sávonként) eltrükközgettem órákat. Vagy húsz előzetes verziót raktam össze a zenéből, és ezt már tulajdonképpen azután, hogy a lényeg készen volt, tehát csak a finomítgatásos fázisban.
Közben az eredményhirdetés megvolt tegnap, sajnos az én alkotásom nem jutott be a nyertesek közé (61 mű érkezett!), de nem csüggedek. Ha mentséget kellene keresnem, akkor csak annyit mondanék, hogy kevés volt az időm (a tanulással együtt, gyakorlatilag a nulláról), és egy-két plusz csavart tehettem volna még bele, több játékot. Erre sajnos nem volt már időm. Ennek ellenére nincs hiányérzetem, egyrészt szívesen hallgatom, amit létrehoztam, a közvetlen környezetemnek is tetszik, és ennyi a lényeg. Büszke vagyok a munkámra. Ugyanakkor aki közzétette a változatát, azokat meghallgattam, és azt kell mondanom, hogy mind profi munka, így ezennel is szeretnék gratulálni minden résztvevőnek.
Viszont! Lesz még egy közönségszavazatos forduló is, ahol még egy zene felkerülhet a digitális maxira, így annyit kérek csak, hogy hallgassátok meg az alkotásom, és ha tetszik, akkor szavazzatok majd rám. De csak ha tetszik! :)
Azóta kiderült: a legjobb harmincba nem kerültem be, így nem lehet majd szavazni rám. A szabad véleménynyilvánítás természetesen továbbra is adott az alsó szavazódobozban. :)
Alább meghallgatható a művem, rögtön két változatban is. A gyári mellett elkészítettem a bulikban játszható hosszú, 9 perces verziót is. Íme a rövid:
És itt leledzik a hosszú:
A részleteket majd a Facebook oldalra fogom kitenni, miután kihirdetésre kerültek. A fentiek természetesen terjeszthetők, reklámozhatók, remélem tetszeni fog Nektek is.
A szavazásnak itt most nagyobb jelentősége van (számomra), mint valaha. Szeretnék megkérni mindenkit, aki erre téved, hogy kattintson kettőt, és őszintén nyilvánítson véleményt. Az építő jellegű kritikára is vevő vagyok, nyugodtan lehet nyomni a nemre is, ha épp úgy hozza a vallási meggyőződés. Köszönöm előre is!