A jómúltkorában épp sikerült elcsípnem a tévében a Petőfi Rádió Szimfonik 2013 élő adását. Voltak jó dalok, de igazán csak az egyik fogott meg, Manoya (Hodosi Enikő) előadása. Némi kellemetlenséget is tartogatott a felkonf, ugyanis a közönség nem tapsolt, a műsorvezetőnek kellett kicsit megnoszogatnia a népet. Manoya ennek ellenére hatalmasat énekelt, nem maradt el a végén a vastaps sem (magához tért a közönség közben), én meg teljesen beleszerettem a hangjába és a feldolgozásba is. A zenei alap ugyanúgy tökéletesen passzolt a dalhoz, mint az énekesnő hangja, a vonósok (is) nagyon jót tettek neki. Enikőről a zene.hu-n lehet bővebben olvasni, én csak két érdekességet emelnék ki: egyrészt a Neo énekesnője, másrészt ő is énekel Žagar Wings of Love-jéban az Underground Divas tagjaként, a videoklipben is látható. Kedves Enikő, lett egy újabb rajongód!
Az eredeti, Sam Sparro (Samuel Falson) szerezte zene valahogy teljesen elkerült 2008-ban, így a fenti előadásnak teljesen nulláról futottam neki. Nem rossz ez sem, de kevésnek érzem Manoya változatához képest minden szempontból:
Furcsa változatok ezúttal is akadnak. Itt például egy rapesített, az eredetitől igencsak elrugaszkodott változat, de ebben is női vokállal szólal meg a refrén. Az előadót nem sikerült kiderítenem.
Bóti tüccösített verzió műgitárral, avagy hogyan rontsunk el egy jó zenét:
A többi változatot (beleértve az eredeti maxin lévőeket is) nem fogom belinkelni ide, annyira jelentéktelen langyos víz mind. A végére egy rajongói covert hagytam, a srác rakta alá a zenét is, nem lett rossz: