A cikknek sajnos szomorú apropója van: január 20-án elhunyt Etta James soulénekesnő. Nem írok róla részletes jellemzést, megtették már helyettem, ehelyett ezúttal az egyik legismertebb dalát, az At Lastot mutatom be. A lista nem lesz rövid. Először hallgassuk magától Ettától, 1960-ból. (A videó feliratozója elszúrta, nem Ella Fitzgerald hallható a felvételen.) Én viszonylag későn, az Esőember soundtrackjén találkoztam először vele. (Arra viszont nem tudok visszaemlékezni, hogy magában a filmben hol hallható. Ha valaki tudja, kérem világosítson fel... Ezen a linken megtalálható a teljes film eredeti nyelven, 1 óra 39 perc 32 másodpercnél kezdődik a zene. Köszönöm, Aranylab6!)

Teljesen más hangulatú, sokkal pörgősebb Stevie Wonder verziója 1969-ból, szinte alig ráismerni:

A kecskehangú énekesnő, Stevie Nicks is elénekelte, az övé Etta változatára hasonlít. (Ha már itt tartunk, érdemes megnézni ezt a részt a South Parkból, 13:48-tól és főleg 20:33-tól. Így érthető lesz a fenti pejoratív, ám nem komolyan veendő jelző is.)

Céline Dion sem hagyhatta ki ezt a ziccert, 2002-ben jelent meg az énekesnő egyik albumán:

A közelmúltban is népszerű volt az énekesek között, például Christina Aguilera sokszor fellépett ezzel a dallal.

Az egyik leghíresebb, nem túl régi előadás Beyoncé nevéhez fűződik, Barack és Michelle Obama első tánca alatt ő énekelte el élőben Obama elnöki beiktatása alkalmából. A dal klipje Etta James stílusában készült, beleértve Beyoncé haját, öltözetét is.

Jöjjenek az érdekességek. Arra igazán nem számítottam, hogy a bohókás stílusú énekesnő Cyndi Lauper nevét is a feldolgozók listáján fogom találni. A különleges hangja kiemeli a tizenkettő egy tucat kategóriából. Ezúttal szó sincs bohózatról.

A végtelenségig lökhetném ide a videókat, de nem teszem. Csak felsorolásképpen azok közül, akik kimaradtak most (a linkek a többnyire magyar nyelvű Wiki oldalra fognak vezetni, nem a videókhoz): Ben E. King, Judy Garland (aki Liza Minelli édesanyja, egyébként Liza is elnékelte), Brenda Lee, Ella Fitzgerald, Mariah Carey, Joni Mitchell, Michael Bolton (!), Kenny G., Aretha Franklin, és még sokan mások.

Most jön a meglepetés. A dal először nem Etta előadásában csendült fel, hanem jóval korábbi annál. Egy 1942-es filmmusical, az Orchestra Wives-hoz íródott, amelyben elő is adja Glenn Miller és nagyzenekara, de természetesen külön, lemezen is megjelent. A dal szerzői Mack Gordon és Harry Warren.

Az viszont kétségtelen, hogy – habár a Glenn Miller-féle változat is tartósan szerepelt a toplistákon – világszerte ismertté Etta tette. Következzen zárásképpen a közel eredeti verzió. Azért csak közel, mert a dal már 1941-ben elkészült, de ezt az előadást nem adták ki azóta sem.