December első bejegyzésében egy friss rádiókedvenccel kezdek, Nabihától a Never Played the Bass lesz a téma. Kellemesen fülbemászó, tötyögős dallam, olyasmi, mint az I Will Love You Monday vagy a Cry Cry, de ezt a dalt a fúvós betét érzésem szerint kiemeli a mezőnyből. Az énekes, Nabiha Bensouda egy viszonylag friss dán előadó, remélem nem one-hit-wonderként vonul majd be a zene történelemkönyvébe az (eddig) egyetlen toplistás dalával.
Ha azt hinnétek, hogy a jellegzetes rezes rész miatt került fel a blogra ez a zene, tévedtek. A dal nem egy az egyben feldolgozás, csak egyetlen kis része lett kölcsönvéve, de az viszont egy az egyben.
„Still the music don't feel like it did when I felt it with you.” A 80-as években ugyanígy elhangzott ez a sor, az előadó pedig a Womack testvérpár, stílszerűen Womack & Womack. A dal is híres, sőt, a leghíresebb tőlük, jó néhány ismert előadó feldolgozta a közelmúltban is. A Teardrops 1988-ból (az említett sor 2:17-nél kezdődik):
Ezek után hallgassunk meg néhány jobban sikerült Teardrops feldolgozást is. Az eredeti változat megszületése után mindössze öt évvel csapott le Elton John – bocsánat: Sir Elton John, és készített egy kissé dinamikusabb változatot belőle. Segítségére volt ebben K.D. Lang, vele énekel duettet.
A Lovestation-féle változat bőven hozza a 90-es évek közepének a jellegzetes garázsstílusát:
Most kihagyunk szűk tíz évet, 2007-ben a német No Angels jelentkezett be egy eléggé gyengén sikerült feldolgozással:
A Sugababes verziójáról érdemes még némi szót említeni, de őket külön már nem pakolom be ide, csak egy link mögött, ugyanis annyira hasonlít az eredetire, hogy gyakorlatilag a vokálok kicserélésével meg se lehetne különböztetni a kettőt egymástól a dal nagy részén. Akad persze még ezeken kívül is: például Kate Alexa semmilyen változata, amin a beleerőszakolt rapbetét sem segít. Amilyen ígéretesen indul, úgy rontják el már a huszadik másodpercben.
A Tribal Jam és a Womack & Womack előadta élőben is, érdemes meghallgatni, de a végére egy teljesen más stílusú szösszenetet hagytam, ami egyedülálló az összes között. Indie stílus, ami nem tartozik a kedvenceim közé, de ezt állati kellemes hallgatni: The XX, 2009:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
