Sajnos csak az idén nem egy nagy művész ment el közülünk, ebből a szomorú apropóból írtam például Etta Jamesről és Whitney Houstonról, ide sorolható Jack Tramiel is, legutóbb pedig Robin Gibb és Donna Summer is elhunyt. Robin Gibbről (és a Bee Geesről) lesz még szó a közeljövőben, ez a cikk Donna Summer leghíresebb slágeréről, a Hot Stuffról szól.
Az életéről, zenei munkásságáról sok cikk jelent már meg, csupán két fontos részletet – egyúttal két embert – szeretnék kiemelni: Giorgio Morodert és Harold Faltermeyert. Giorgio volt a producer; ő az, aki összeköti Donna Summert a Sparks-szal (dehogynem ismered! When Do I Get To Sing My Way), Blondie-val, Bonnie Tylerrel, Freddie Mercuryval (!) vagy hogy egy ismert filmet is említsek, a Flashdance-szel. Harold pedig a szerzők egyike, biztos vagyok benne, hogy egy zenéjét (legalább) ismeri mindenki: Axel F a Beverly Hills-i zsaruból. Ding ding! Ugye mondtam. Ezen kívül együtt dolgozott rengeteg művésszel, a már említett Sparkstól Billy Idolon át a Pet Shop Boysig. Szóval jó, ha megjegyezzük ezt a két nevet, két zseni lapul meg mögötte.
Térjünk vissza Hot Stuffhoz. A zene robbantott annak idején, azóta is ismeri mindenki, a feldolgozásainak pedig se szeri, se száma. Három hétig trónolt a toplista tetején, és több „minden idők legjobb dalai” listán is szerepel. Először hallgassuk meg az eredetit:
A dal 1979-es, az egyik első feldolgozás (vagy inkább előadás) pedig rögtön ugyanebben az évben született meg, ráadásul Kovács Kati adta elő élőben, nem is akárhogy. (A felvétel kicsit későbbi.)
Kicsit szaladjunk messzebb időben és térben is. Felhasználta a dalt a Pussycat Dolls is 2005-ben:
Akad nem angol feldolgozás is, például egészen egzotikusan szokatlan Tiiti előadása 1979-ből. Nem tudom milyen nyelven van, talán görögül? Semmit nem találtam róluk... Ha valakinek van infója, kérem segítsen ki.
Kicsit könnyebben érthető a szövege a Venusnak számunkra. Fel van turbósítva az akkori trendnek megfelelően, 1999-ben szólt sokat a diszkókban, még én is játszottam. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Venust sem ezért a zenéjéért szeretjük.
Nagyon hasonló az alapja Linda Freeland szintén tüccös változatának, de amúgy nem mutat fel semmi extrát. EliZe 2008-as verziója már kicsit fantáziadúsabb. Vagy csak a csaj csinosabb. A hangja viszont nagyon messze van Donna Summerétől.
A leghíresebb turbóverzió mégis DJ Mikoé 1995-ből, már a klip is hozza a hamisítatlan 90-es évek érzést:
Az érzékenyebb lelkivilágúak ne kattintsanak rá az alábbi videóra. Az énekes hangja olyan kifinomult és lágy, mintha savat ivott volna. Acid Drinkers:
A végére egy igazi gyöngyszemet tartogattam. Egyszerűen leírhatatlan a finn Eläkeläiset nevű banda produkciója (egy másik magyar blog is rátalált már), a play gombra rányomni kötelező! TULI KUUMA HUMPPAAAAA!
Sok ismert zenét dolgoztak fel a saját a polkához hasonló humppa stílusban, azt hiszem, fognak még szerepelni a blogon.