Mrs.starkey nem pihen, ezúttal is kisegít, miközben én a bokros teendőim között próbálok valahogy a végükre evickélni. Köszönjük neki az újabb cikket!
Aki ismeri A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című Guy Ritchie Madonna Exférj filmet (nincs olyan ember, aki ne ismerné [jelentem, én nem láttam – Dester]), az biztosan emlékszik a következő számra. A film egyik kulcsjelenetében bukkan fel és bizonyítja, hogy a remix változat tökéletes sztriptíz-aláfestőzene. De lássuk előbb az eredetit! (Nyugi, nem a te hangfalad recseg, ez egy ilyen régi, bakelit felvétel.)
Bizony ám, a dal először instrumentális verzióban készült el 1967-ben, Mike Sharpe (Shapiro) előadásában szaxofonon. Toplistás is lett. Oké, igaz, hogy csak 57., de akkor is US Chart!
A legismertebb változathoz a floridai Classics IV tette hozzá a vokális részt, ami meg is hozta a nagyobb ismertséget, mivel így 1968-ban már a harmadik helyre ugrott fel ugyanezen a listán.
Aztán jött Dusty Springfield (igazából Mary Isobel Catherine Bernadette O'Brien, a művésznév tényleg indokolt volt), a maga erotikusan búgó hangjával és bebizonyította, hogy a Spooky jól hangzik női hang előadásában is.
Ezt a változatot használta fel Guy Ritchie is a filmjében. A szinkronizált változatot linkelem, mert szuperül sikerült, remélem Dester nem cenzúrázza. (Figyelem, 18-as karika! A jelenetben mellek, fenék és csúnya beszéd is előfordul!) [Dehogy cenzúrázza, kell a szaft. - Dester]
Aki már látta felbukkanni a nevem a blogon, az tudja, hogy odáig vagyok a rockabilly és úgy összességében az 50-es, 60-as évek stílusért, így a Puppini Sisters változata nem maradhat ki a sorból. A trió, az olasz Marcella Puppini és a brit Stephanie O'Brien és Kate Mullins, a kultikus Andrews Sisters nyomdokaiba lépett. Mai dalokat dolgoznak fel – az ő állításuk szerint – swing-punk stílusúra, bedizájnolva, frizurával, ruhával meg koreográfiával, ahogy azt kell. A Spooky is felkerült a The Rise and Fall of Ruby Woo nevű albumukra. Klipet is forgattak hozzá, ami nagyon jól átadja a dal hangulatát, nem?
Aztán visszatérhetünk a férfihangokra, jöjjön az R.E.M., akiktől egy koncertfelvételt linkelek, semmi autotune meg keverés, tökéletes hang. A megasztárok, kiscsillagok meg ikszfaktorok ne nézzék meg, mert el fogják szégyellni magukat. Ők nagyjából 15 év múlva fognak így énekelni élőben, de akkor már úgyse lesznek sehol, még falunapokon sem. Nem, Janicsák Veca, még te sem.
Vannak itt még mások is:
- Francois D’Assis & Michel Pagliaro (franciául!),
- The Golden Cups (ők japánok, de sajnos nem japánul adják elő),
- Harcsa Veronika és az indokolatlan, megjátszós zongoraszóló,
- Atlanta Rhythm Section,
- The Lettermen.
Végül kiemelem a Bloodhound Ganget, akik csak a zenei részt szedték le a Why’s Everybody Always Pickin’ On Me című dalukhoz, semmi spooky little girl like you.
Bocsánat, hogy beleszövegelek, a komolyzene hívői számára találtam egy érdekességet is: egy komplett kottát a dalszöveggel. A teljes méretű változat itt nézhető meg és tölthető le, én csak egy kimentett képet vágok ide belőle. - Dester