November Rain... Ó, a November Rain. A Guns N' Roses egyik legeredetibb dala, amely úgy tökéletes, ahogy van; már ez az egy szerzemény elég lett volna ahhoz, hogy a bandának megszavazzuk az örök halhatatlanságot. A művet hallgatván úgy elrepül kilenc perc, mint ha csak három lenne (még ha régebben előszeretettel le is csípték a végét a rádiók és a zenecsatornák, mert hát a számok nem hazudnak, a kilenc az mégiscsak kilenc). A megszokottól ellentétben a Guns N' Roses ezúttal a másik végén áll az original-remix láncnak, más jellegű nyomós okom van a dal szerepeltetésére. A b-oldalon már jó régen megjelent egy videó, ami önmagában is bizsergésre késztette anno a tenyeremet egy blogbejegyzés írásához, de azért kivártam vele egy kicsit, mivel a két blog olvasói között azért csak akad némi átfedés. (Amiért a b-oldalnak jár persze a köszönet.) Mielőtt folytatnám, hallgassuk meg Axl-től és (volt) csapatától.

A hősidőkben a magyarra fordított zenék legalább annyira jellegzetes velejárói voltak a hétköznapoknak, mint például a hangalámondásos 48 óra, az egyik élen járó együttes ebben pedig az Edda Művek volt. Ezt mégsem tudom hova tenni, egyszerűen nehéz elhinni, hogy ezt annak idején Pataky úr komolyan gondolta. Engem szó szerint megríkatott, mint Pierrot Zámbó Jimmy szelleme. A videoklipje az eredeti Zs-kategóriás koppintása, még saját Slashünk is akad, a slussz poén pedig a végén a tévén bejátszott eredeti klip. Érdemes végigvárni, már csak Attis Oscart érdemlő színészi játéka miatt is, utána pedig még három napig garantáltan szüntelen fogjátok dúdolni, hogy soha ne felejtsd el, soha ne felejtsd el, soha ne felejtsd el, hogy miattad öltöttem hófehér ruhát...

Eddig a szenzáció, itt akár vége is lehetne a bejegyzésnek, de akad még azért két extra változat. „Sajnos” egyik sem annyira sokkoló, mint a fenti remekmű. Elsőnek itt az eredetitől teljesen elrugaszkodó, könnyed – számomra túl könnyed – stílusú Anakelly verziója:

A következő egy teljesen instrumentális, lágy feldolgozás lesz, érdemes belehallgatni. Nem fogja megváltani a világot, de egészen kellemes. Már a nevük is sokat elárul: String Quartet.

A végén pedig egy olyan ritkaságot mutatok meg, amely valószínűleg eléggé keveseknek fog tetszeni. Roppant ismeretlen feldolgozás, a neten semmit sem találtam róla. Arial Black remix: