A következő bejegyzés egyedülálló a blog történetében, ugyanis nem egyértelmű koppintásról írok most, hanem csak sejtésről. Radics Gigi nem viccelt a külföldre menetellel, hanem tényleg letett egy olyan mainstream zenét az asztalra, ami semmivel sem rosszabb a külföldi hasonszőrű próbálkozásoknál, de mégis azonnal jött az „ezt már hallottam valahol” érzés. Ennek az eldöntését rátok bízom.
Never Played the Bass
2012.12.08. 19:29 Dester
December első bejegyzésében egy friss rádiókedvenccel kezdek, Nabihától a Never Played the Bass lesz a téma. Kellemesen fülbemászó, tötyögős dallam, olyasmi, mint az I Will Love You Monday vagy a Cry Cry, de ezt a dalt a fúvós betét érzésem szerint kiemeli a mezőnyből. Az énekes, Nabiha Bensouda egy viszonylag friss dán előadó, remélem nem one-hit-wonderként vonul majd be a zene történelemkönyvébe az (eddig) egyetlen toplistás dalával.
Dune Buggy
2012.11.16. 17:26 Dester
Az előző bejegyzésben említettem ugyan Bud Spencert és Terence Hillt, de teljesen véletlen, hogy pont a legendás páros egyik filmzenéjét veszem elő. A magyar rajongói Facebook oldalukon botlottam bele egy olyan feldolgozásba, hogy még nem tértem magamhoz. Csak a gyakran túlzó maximalizmusom miatt említem meg, hogy a Különben dühbe jövünk zenéjéről van szó, a szerzőpáros Guido & Maurizio de Angelis, avagy Oliver Onions:
A Benny Hill zene
2012.11.15. 20:25 Dester
A Benny Hill show ugyanott helyezkedik el a magyar kultúrában, mint a Bud Spencer-Terence Hill filmek. Mindenki ismeri és szereti, ezredjére is megnézzük, a zenéje sem újdonság senkinek, de imádjuk. A show változtatásokkal, de 1951 és 1991 között futott, míg a mára már kultikussá vált zene 1969-ben került bele a sorozatba, amely hamar annyira összeforrt vele, mint a kopasz kisöreg, akit Benny Hill folyton fejen paskol.
Dreams
2012.11.11. 18:46 Dester
Ez az ajánlás erre a rövid hétvégére szó szerint házon belülről jött, a kedvesem egyik kedvenc előadója nyomán derítettem fel a történetét. A sok Dreams közül az egyikről, jó eséllyel a leghíresebbről lesz szó.
A diszkókban néhány éve (2005-ös a feldolgozás) a Deep Dish féle változat szólt sokat, így ezzel kezdeném a sort. Abban emelkedik ki a többi közül, hogy az eredeti előadó vendégvokálozik benne, de nem csak ez az egyetlen erénye, ezt leszámítva is teljesen élvezhető.
I Cry
2012.10.26. 19:36 Dester
Flo Ridáról volt már kétszer is szó a blogon, valószínűleg most sem utoljára fog szerepelni. Mi is egy megasláger titka? Szerintem eddig túlbonyolítottam a kérdést, ugyanis ennyire egyszerű: fogj egy épp befutott zenészt, aki a pályája csúcsán van, lehetőleg legyen rapper vagy minimum az r&b vonalon mozogjon. Keress egy kellően fülbemászó dallamot (nem baj, ha még friss, csak az a lényeg, hogy ne ismerjék még sokan), és add a szájába. A hibákat korrigáld autotune-nal. Zabálni fogják. Flo Rida I Cry című zenéje ugyanis kb. ennyiből áll, de ha vitatkoznál ezzel, megteheted a kommentek között.
Don't Stop the Music
2012.10.14. 22:32 Dester
No, kinek volt ismerős a szívemaszámonaszakomsza Rihanna néhány évvel ezelőtti slágeréből, a Don't Stop the Musicból? Tuti, hogy sokatoknak, bár az eredete már kevésbé ismert, ugyanis az előadójának voltak sokkal népszerűbb zenéi is, így ez eléggé elsikkadt a munkásságában. Visszatérve Rihannára: rap, hip-hop, r&b, nehezen találnánk olyan zenét ezekben a műfajokban, amelyek teljesen eredetiek lennének, így van ez Rihannával is. Érdemes megnézni a Whosampled.com adatbázisát is: ezekben a stílusokban nem ritka az (összesítetten számolva) ezernél is több sample.