Mi a közös az alábbi együttesekben, előadókban?

• Village People (vagy Pet Shop Boys)
• The Farm
• Aerosmith
• Scatman John
• Coolio
• Vitamin C
• Delerium
• Kelly Rowland
• Jason Derülo

Első látásra nem sok, a spektrum eléggé széles. Ugyanakkor mindannyian felhasználták ugyanazt a hangmintát (lásd balra), ráadásul az ismert zenéikben. A lista persze korántsem teljes. Abban viszont biztos vagyok, hogy akár a 70-es évek diszkóját szereted, akár a 80-as éveket; mindegy, hogy rocker vagy rapper vagy, netán az elektronikus zenét kedveled, ezt a dallamot ismered ilyen vagy olyan formában. Sőt, tekintve a gyökereit, a fentiek alapján még a klasszikus zenék közül is ismersz egy igencsak jelentőset, még ha nem is tudtál róla. Olyannyira nagy a hasonlóság egyes esetekben, hogy amikor az eredetit hallgattam éppen, megkérdezte a barátnőm, hogy akkor most Coolioról fogok írni? Amikor mondtam neki, hogy is, és említettem neki, hogy egy 1680-ból származó mű szól épp, kicsit meglepődött... Más esetekben nagyon el van bújtatva, de a dallam ilyenkor is felismerhető kis odafigyeléssel.

Mielőtt leleplezem az eredetit, megmutatom a fenti példákon keresztül, hogy valóban ugyanarra az alapra épülnek. Időrendben fogok haladni.

Az első együttes, aki felhasználta a hangmintát, az Aphrodite's Child volt, a dal címe Rain and Tears 1968-ból. Már rögtön az elején felcsendül, és biztos vagyok benne, hogy rögtön ismerős lesz...

A dallamot nem pihentették a Village People 1979-es Go Westjéig sem, de a köztes zenéket most nagyvonalúan kihagyom. Erről a slágerről volt már szó a blogon, de ezt a vonatkozását nem említettem. Nem is illesztem be most ide, aki szeretné, meghallgathatja a korábbi cikkben.

One hit wonder együttesünk is akad a felsorolásban. A The Farm All Together Now című zenéje is nagyon népszerű volt a 90-es évek elején, néha még ma is hallani erre-arra. A videoklip is zseniális, érdemes végignézni.

Az Aerosmith - Cryin' című slágere is oszlopos tagja a listának. A lírai részek megint csak ugyanerre a dallamra épülnek (pl. 0:15-től). A klip ezúttal is kiváló, már csak Alicia Silverstone miatt is.

Scatman Johnt átugrom, mert roppant hosszúra nyúlna egyébként a cikk, de azért dobok egy linket a Scatman's Worldre, 0:27-től tessék figyelni veszettül. Térjünk rá a hangmintának az egyik legismertebb felhasználására. Coolio 1997-es slágere, a C U When U Get There tarolt annak idején. (Ekkoriban nagyon ment az angol szavak egy betűs rövidítése, ezután nem sokkal – az internet terjedésével – lepraként terjedt át a magyar tinikre is ez az idióta írásmód, a járvány azóta is tombol).

Itt már egy az egyben úgy szól a zene eleje, mint ahogy az eredeti. A Vitamin C-t szintén nem ágyazom be ide, náluk a kevésbé ismert Graduation című zenéjük tartalmazza ezt a dallamot (0:13-tól). A hangszerelés egészen kúliós, a kiadás éve 2000. Közelébe sem ért persze Coolio sikerének.

Az egyik kedvencem a Delerium nevű csapat zenéje 2004-ből, a Paris. Nem annyira ismert, mint a személyes kedvencem tőlük, a Silence, de egészen kellemes, dallamos trance ez is.

Tiziano Ferro és Kelly Rowland közös dala, a Breathe Gentle is ezzel a dallammal kezdődik, de Jason Derülo What If című zenéje is tartalmazza teljes hosszában. Most ide az utóbbit illesztem be, a másik a fenti link mögött bújik meg.

Ennyi példa után térjünk rá, hogy ki az eredeti szerző. A bevezetőben már említettem, hogy jó pár évszázadot kell visszaugranunk, 1680-ba, egy német zeneszerzőhöz, Johann Pachelbelhez. A neve talán nem annyira ismerős, mint sok más híres zeneszerzőé, de jelentős hatással volt Johann Sebastian Bach zenéjére is. A leghíresebb szerzeménye éppen a fenti, a Kánon D-dúrban. A Wikipedia leírása szerint tartalmaz egy speciális szekvenciát, amit a zeneelméletben is tanítanak (kénytelen vagyok elhinni, ugyanis idáig már nem terjed a zeneművészeti tudományom, sőt). De vajon miért ennyire népszerű ez a kánon? Állítólag orgonán csodálatosan szól, valamint egy elmélet szerint a legegyszerűbb dolgok a legjobbak – nos, ez tényleg nem túl komplikált, ugyanis a lényeg annyi, amennyi a cikk elején lévő kottán látható.

MIDI fájlként is be tudom mutatni kvartettként a Wikipedia oldaláról, innen letölthető. (Megfelelő szoftverrel megnyitva a teljes kotta is meg fog jelenni.)

Maga a mű pedig, akinek gondot okoz a MIDI fájl lejátszása, ráadásul így kevésbé szintetizátoros a hangzás:

Vajon kinek a slágere lesz a következő, amelyikben felhasználják? A lista biztosan bővíthető lesz még...

FRISSÍTÉS

A rajongói webkamerás videókat kihagytam a felsorolásból, viszont úgy tűnik, kár volt. A Facebookon Holló barátomtól érkezett két videó, és nem gyenge egyik sem. A Canon Rock úttörője ez a srác, akinek a mutatványát sokan leutánozták, de az alábbi srácé sikerült talán a legjobban... Guitar Hero expert level, meg még egy kicsi. Az állam még most is keresem.

FRISSÍTÉS #2

Még mindig nincs vége! Jönnek ám a tippek, és nem bírom ki, annyira jó ez is, hogy ezt a videót is be kell illesztenem ide. Komolyzenei művészek komolytalanul, amikor a nagybőgőből és a hegedűből pengetős hangszer válik. Hogy az észt is osszam, ennek a technikának külön zeneelméleti neve van, ez a Pizzicato. Én meg azt hittem először, hogy csak marhulnak. Bár a kettő nem zárja ki egymást... Marhulnak, de profi szinten.

Száz szónak is egy a vége: az alábbi videó kötelezően megnézendő! 

Köszönöm Andrásnak a videót!