A blog történetének első, de biztosan nem utolsó vendégposztját hű olvasónk, mrs.starkey prezentálja. Egészen más stílusban közelíti meg a témát, mint ahogyan én szoktam, de ez csak emeli a blog fényét, színt visz az eddigi egyhangúságba. Köszönjük neki!

Mit csinál Rihanna az esőben? Elázik.

Miután egy ilyen fergeteges és kihagyhatatlan poénnal indítottam, nekiállok megírni életem első posztját. Destertől megkaptam a lehetőséget, hogy ne csak az ötleteimmel bombázzam ímélben meg fészbúkon, hanem ha akarok valamit, akkor csináljam is meg. Én pedig kiválasztottam az egykor még teljesen normálisnak tűnő – tetoválások, extrém hajak és pornóba hajló klipek nélküli – barbadosi Rihanna első igazán nagy slágerét 2007-ből, az Umbrellát.

A dalt a szerzők, The-Dream, Christopher Stewart, Kuk Harrell és Jay-Z eredetileg Britney Spearsnek írták, hogy a magánéleti válságaiból ki tudjon végre lábalni egy sikeres dallal. Britney akkor épp a Blackout című albumán dolgozott és úgy gondolta, hogy már elég dalt rögzített, így nem kérte az Umbrellát. A következő jelölt a dalra Mary J. Blige volt, aki azonban nem tervezett lemezt kiadni, így őt is skipelték. Így jutottak el Rihannáig, aki végül tökéletes választásnak bizonyult. Nyertek is vele rengeteg díjat, Grammy, MTV Music Awards, Billboard Music Awards, szóval a szám tarolt 2007-ben és 2008-ban.

Az Umbrella egyébként egy szerelmes szám, bár a címe alapján ezt ki gondolná? Csakhogy együtt állunk az esőben, gyere és állj be az esernyőm alá, értik, tök romi.

Az olasz Vanilla Sky volt az első, aki lecsapott a lehetőségre és feldolgozta a dalt. A punk rock változathoz jár a klip alacsony költségvetésű változata is, ami elég jól sikerült, mivel a csapat azóta sikeres. Csak már sokkal jóképűbbek.

Ennél is rockosabb a svéd Lillasyster változata, de még durvább a norvég Egil Hegerbergé. Őszintén bevallom, sosem hallottam még a doom metal stílusról, de ez talán nem is baj. Egil pedig egy WC-csésze segítségével új értelmet adott az „ella”-knak. Katasztrófa.

A Mandy Moore változat a Pepsi Smash on Yahoo! Music című műsor számára készült és szerintem nem is lett olyan rossz, ebben a változatban inkább tűnik szerelmes dalnak, mint eredetiben. Annyit tennék csak hozzá, hogy csakis Andrea Bocelli énekelhet csukott szemmel, szóval Mandy, nyisd ki a szemed!

Mikor elkezdtem videókat keresgélni, tudtam, hogy a sok-sok feldolgozás közül főleg azokat szeretném megmutatni, amik tényleg nagyban eltérnek az eredeti változattól, nem akarok senkit terhelni a tucatnyi amerikaihangú nyávogós énekesnővel. Na jó, tessék egy, Natalie Gauci, az Australian Idol nyertese. Tucathang. Tucathang van férfiban is, a brit JLS előadásában. Ők meg X Factorosok.

Ez a változat viszont bőven eltér. A The Duke's Man of Yale a neves egyetem a capella férfikara és láthatóan nem riadnak vissza attól, hogy szmokingban tekerjék a csípőjüket brutál koreográfiára a színpadon. Ezzel az előadásukkal egyébként 2009-ben negyedikek lettek a Nemzetközi Főiskolai A Capella Bajnokságon.

Az argentin verzióra nincs magyarázat. Ki adott Coconak pénzt, hogy egy ilyen klipet leforgasson? Miért nem szóltak neki, hogy nem tud énekelni? Mindettől függetlenül nekem bejönnek ezek latinos dallamok, meg ez az „olyan rossz, hogy már jó”, mióta felfedeztem, már rengetegszer meghallgattam, szóval szerintem be is lájkolom Cocot a búkon.

Természetesen van swinges és jazzes változatban is, de jöjjön valami még különlegesebb. A Panforte verziójánál az ötlet nagyon jó, a kivitelezés nagyon amatőr. Umbrella, klasszikusan, a nappali sarkában, de srácok, vegyétek le a cipőtöket, ha bejöttök a szobába. Tudtam, hogy létezik opera változat, hát íme. Az r hangokat fantasztikusan operásan énekli a hölgy.

Most egy extra elfogult vélemény fog következni. The Baseballs. Miattuk választottam ezt a dalt a poszthoz. Aki szereti a rockabillyt, biztosan ismeri őket. Ellenállhatatlanok. Óriási álmom teljesülne, ha kijutnék egy koncertjükre. Sam, Digger és Basti mai slágereket dolgoznak fel rockabilly stílusúra, az Umbrella volt az első nagy sikerük. Jöjjön a klip, és a bugyiba néző tekintetek a következő másodperceknél: 0:18, 0:23, 0:29, 0:41, 1.13, 1:18, 1:53-2:00, 2:49, 3:05, 3:15. Esküszöm, ezt tanítani kéne; csak az alapíthasson zenekart, aki így tud nézni a női közönségre.

Sajnos a videó beágyazása tiltva van, úgyhogy plusz egy kattintás szükséges. (Dester)

A végére pedig itt a nagy leleplezés, lehull a lepel, Rihanna telerakta a klipet illuminátus jelképekkel! Hogy ezek mindenhova beférkőznek, ez félelmetes.