Már most az elején elárulom magam: Ofra Haza az egyik kedvenc énekesnőm. Csodálatos hangja van, számomra ő a tökéletes női énekhang megtestesítője, így nem véletlen, hogy az egyik első inspirálóm a blog indításához ő volt. (Az viszont még nekem is új volt, hogy ez tudományosan is megalapozottnak látszik a wikipedia szerint.) Az Im Nin Alu a legismertebb zenéje, ez a dal segített neki abban, hogy Izraelen kívül is masszív rajongótábort szerezzen.

Először azt hittem, gyorsan „letudom” ezt a bejegyzést annyival, hogy a forrás egy jemeni népdal, Ofra Haza elénekelte egyszer 1978-ban, majd pedig a nyolcvanas években fel is dolgozta. Aztán ahogy feltúrtam a netet, találtam érdekességeket is.

Kezdetnek itt az első, kiadásra érett verzió, ami meghozta neki a világhírnevet:

Ahogy írtam is fent, évekkel korábban, még igen fiatalon elénekelte a „nyers” verziót is:

Ismert még egy saját (jól sikerült) remix is 2000-ből:

Úgy nagyjából ennyi lett volna az eredeti poszt, de most jönnek a talált érdekességek. Példának okáért arról nem tudtam, hogy Eric B. & Rakim jogszerűtlenül használt fel hangmintát a dalból a Paid In Full című zenéjükben, 1987-ben. A jogvitát elintézettnek tartották (és tartják a mai napig) annyival, hogy a kérdéses részek kivágásával kerül fel a zene a hivatalos kiadványokra. Nagy kár, hogy a hip-hop aranykorának egyik jeles képviselőjét beárnyékolja ez az apróság. Íme a teljes verzió:

Madonnát is megihlette ez a részlet, miközben épp flipperezett a vallások között, viszont ő nem volt ennyire kispályás, csak a dallamot tartotta meg, Ofra Haza hangját nem. „Isaac” a Confessions on a Dance Floor albumról, 2005-ből:

Nem is lenne teljes ez a felsorolás anélkül, hogy egy magyar próbálkozás ne férne el ide erre a listára. Hála az égnek már senki sem emlékszik rá, sőt, akkor sem keltett nagy feltűnést, amikor új volt. Annak idején épp valamelyik reggeli műsorban csíptem el egy fellépést teljesen véletlenül, különben nem is tudnék róla, bár nem lenne nagy kár érte. Egy biztos: a villa megállt a kezemben. Csak egy Spigiboy-féle verziót találtam róla a neten, de sokat már ez sem rontott rajta. Még wiki link sincs, annyira jelentéktelen, de nem baj, a magam részéről határtalanul örülök, hogy el sem terjedt, a banda (?) amúgy is tajgetosz-pozitív lett volna.

Annyira szar lett, hogy ennek örömére bevezetem az „édes jó Istenem” címkét, amit ezentúl minden olyan alkotás megkap, amire kár volt még az időt is pazarolni, nemhogy az adathordozót.

Ízisz - Nyisd ki a szíved (már a cím is telitalálat):

Hogy ne távozzunk keserű szájízzel, íme egy igen jól sikerült Razormaid mix Ofra Haza két slágeréből, szűk 14 percben (Im Nin Alu + Galbi). Zseniális.