Tizenöt év. Ha harminc évet nevezünk nagyjából egy generációnak, akkor én tizenöt évet hívnék egy zenei generációnak. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a zigótából olyan tinédzser legyen, akinek az eredeti zene az apjuk generációjának a zenéjét jelentse, ami egyben ciki is. Az eredetit a megjelenése után általában rögtön követik a klónok, ami hatványozottan jellemző volt a 90-es évekre. Ezután körülbelül 15 év telik el, hogy az alapokat felhasználva teljesen új zenét írjanak, akarom mondani a legjellegzetesebb részt felhasználva és új dobot alárittyentve új szöveget rámondjanak, netán autotune-nal ráénekeljenek. Az apák fogják a fejüket, hogy már megint mi ez a szar, a tinik meg tombolnak az új megaslágerre a diszkókban. Már akinek engedik persze.
A már megint mi ez a szar érzés nálam hatványozottan jelentkezik akkor, amikor az eredeti zene annyira ikonikus jellegű, hogy az ember nem tudja elképzelni sem, hogy lehet még abból valami értelmeset kihozni. Nagy ritkán összejön, de általában nem. Ezúttal sem – minő meglepetés –, tehát a mai mainstream zeneipar vörös fejű székrekedéses szüleménye a mai cikk alanya is. A legalább húsz éves olvasónak újat nem nagyon fogok írni. A tippet Flankerrtől kaptam, köszi!
David Guetta feat. Ne-Yo and Akon – Play Hard:
Az eredeti pedig egészen véletlenül 1998-as, tehát pont tizenöt éves. Alice Deejay és a Better Off Alone abban az évben mindent vitt, nem csak Hollandiában, hanem szerte a világon.
Aki hosszabb verzióban szereti, volt belőle hatperces változat is. Én speciel hosszabb verzióban szeretem, teljesebb így. Remix van belőle számtalan: 2012 Elektronix Mix, dubstepes Lymph Project Remix, egy mashup 2Pac-kel, DJ Dan Greentől egy 2012 nyári remix, bootlegekben is szeretik felhasználni, de a hülyeségfaktort ez nyeri, mert jónak nem jó:
A gyári maxin volt egyébként teljesen instrumentális változat is belőle, ének nélkül is nagyon jó hangulata van. Ez egy trackeres változat, de nem különbözik sokban a gyáritól. Én is csak most fedeztem fel, hogy miért nem hiányzik annyira belőle az éneksáv: nem véletlen, ugyanis eredetileg instrumentális zenének szánták, de végül csak felkérték Judith Pronkot a vokál feléneklésére, mivel DJ Jurgen, az egyik tag inkább underground DJ-ként akart tovább tevékenykedni. Pronk változtatta meg a fellépő nevét Alice Deejayre, miután a zenét kiadták. A legfelső képen ő látható.
(Zárójelben: érdemes megnézni, hogy csak akkoriban hányféle változatban jött ki a lemez, nem számolva a remixek százait azóta.)
Tartogatok egy kisebb poént is a végére, ugyanis Alice Deejay sem alkotott 100%-ban eredetit, csak 99-ben. A csak cumi talk to me részről van szó, figyeld csak 1:04-nél: